A digitalizációs versenyben az üzleti túlélés radikális elköteleződést kíván meg az ügyfelek és a munkavállalók legemberibb igényeinek kielégítése iránt. De miért is nem ellentmondás a technológiával párhuzamosan emberségünk felértékelődése?
Az üzlet eredendő célja a vevői értékteremtés. A piacról ezt jól ismerjük. Ha olcsóbb a tojás, mint amennyit a háziasszonynak ér az otthoni étkeztetésben a tojással való örömszerzés: megveszi. Az értéke nagyobb, mint az ára, ennyi. Az érték megítélése igazán emberi, a végső felhasználót illeti. Ha a háziúrnak ízlik a tojásból készített étel, az üzlet meg fog ismétlődni, a kereskedő fog kereskedni, a tojás szállítója fog tyúkokat nevelni.
Az értékek tömeges kiszolgálására válaszul az első ipari forradalom is gépeket tervezett már. A gépeket pedig folyamatokba szervezett emberekkel tudták legjobban kiszolgálni a következő ipari forradalom taylorista irányítói. És ezt változtatta meg az informatika. Vagyis lettek olyan emberek, akik képesek a gépies, ha-akkor típusú feladatokra modern, virtuális gépeket, algoritmusokat készíteni, és kiváltani a gépeket kiszolgáló embereket. De mi lesz így velünk, dolgozó emberekkel?
Gustav Mahler mondta, amikor átvette a csődben lévő budapesti Operaház vezetését: „A tradíció lényege a láng életben tartása, nem a hamu imádata.” Így a tradíció fogalmán belül megteremtette a változás helyét és szükségszerűségét is. A túlélés ritkán jelent azonos formát. De jelent értékalapon kiaknázott potenciált. Így kerül újra terítékre az ember valódi értéke. Az egyedi ember, aki már, illetve újra nem gépeket, hanem emberi igényeket szolgál. Meglévő érdeklődésre felépített képességeket. Megújított jövőképet, elengedett ragaszkodásokat. Ugyanabból többet – nem érdemes.
Az új nemzedék gyors változásokhoz szokott. Több még fiatal, de akár 50-es éveiben járó vezető is már máshogy gondolkodik. Nem fél befektetni a változásba. Lépésről lépésre tiszta kereteket teremt a technológiai és emberi generációváltásra. Figyeli, mi teremt az egyes ügyfélnek – nem a megszokott elképzeléseinek megfelelő – értéket, és ahhoz hangolja az értékteremtés folyamatait. A vevői visszaszerzik a főnök helyét az üzletben. A főnök pedig a kollégák értékteremtését, annak rendszerezését szolgálja. Nem a hibázást bánja, hanem a tanulságok levonásának ritmusát tartja kézben, és ezzel rendszerezi a megújulást. A változás sebességét a korábbiakban megszokott előre tervezés és a tervek szolgai megvalósításával szemben tanulóciklusokkal tartják fent.
Hozzászólások