Interjú Szabados Leventével
Mesterséges intelligencia, kutatás, business, projekt-tanácsadás, nyelvfeldolgozás, podcast készítés, buddhizmus, oktatás... Nehéz olyan területet találni, ahol Szabados Levente, vezető AI szakértő ne fordult volna meg. Programozóként indította a karrierjét, hiszen mindig is érdekelte az informatika és a technológia világa. Ezután rendkívül izgalmas és tartalmas szakmai utat futott be, felsorolni is nehéz, milyen színes a repertoárja. Szabados Leventével a buddhizmusról, a kooperációról és a nyitottság fontosságáról beszélgettünk.
Ez a cikk a szakértőinket bemutató blogsorozatunk harmadik része.
Leventét már egyetemi tanulmányai alatt vonzotta a kognitív tudományok világa, így hamarosan a mesterséges intelligencia kutatásának területén találta magát. A KÜRT Akadémián belül is ezen a területen tart képzéseket, biztosít tanácsadást cégeknek és projekteknek. Számos nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, folyton mozgásban van, a szó szoros értelmében is, hiszen évente közel harmincszor repül. Dolgozott brüsszeli szervezeteknek, tanít a Frankfurt School of Finance & Managment-en és egy párizsi egyetemen is, és a közelmúltban Berlinben is új projektekbe kezdett. Sokat utazik, dolgozik, tanácsot ad, de mikor alszik?
„Kogníció kint és kogníció bent”
Az emberben felmerülhet a kérdés, ha valaki ilyen mély szinten van otthon a technológia világában, vajon hogyan illeszti a képbe a spiritualitást és a buddhizmust? Mint kiderült, egész egyszerűen és egyértelműen:
„Hogy lettem közben teológus? Hiányzott a tágabb kontextus. 17 éves koromban kezdtem a buddhizmussal foglalkozni. Arra jöttem rá, hogy vannak olyan nagy kérdések az életben, amik nem feltétlenül technikaiak, és ekkor az ember elkezd befelé fordulni és megfigyelni azokat a kognitív folyamatokat, amik őt foglalkoztatják. Az informatika történetében a legantikabb modellek is valamilyen módon az emberi gondolkodás egy szeletét szerették volna leképezni.”
Mindenki keres valamit. Levi tipikus szobagondolkodónak vallja magát, és amikor először vett részt egy tibeti buddhizmussal foglalkozó előadáson, döbbent rá, hogy mennyire rezonál ez saját elképzeléseivel és eszmefuttatásaival. Ezután egyre mélyebbre ásta magát a témában, elment a Buddhista Főiskolára, ahol teológusi végzettséget szerzett.
„Szó sincs arról, hogy azt gondolom, hogy mindenkinek ősi indiaivá kellene változnia és földkunyhóban laknia, hanem hogy léteznek mindenki számára hasznos koncepciók. A buddhizmus egy „csinálás”, egy tapasztalat, mi is le tudunk ülni és kísérletezni az elménkkel.”
Hogyan jelenik meg a buddhizmus a mindennapi életben?
"Én abban hiszek, hogy a buddhizmust csinálni kell. Rendszeresen elvonulok egy-egy hétre a világtól, és kifejezetten meditációval töltöm az időt. Ez általában teljesen kommunikáció-mentes, a külvilágtól elszakítva, valahol messze egy erdőben.”
Levente a buddhizmussal való kapcsolatában az összetettségre helyezett hangsúlyt, amiből az is következik, hogy a jelenségeket mindig kontextusukban érdemes vizsgálni és érdemes óvakodni a merev “nagy igazságokhoz” való ragaszkodástól. Ez azért nagyon fontos, mert egy gondolkodási stratégiát biztosít annak, aki ezt gyakorolja.
„Amikor egy helyzettel találkozunk, akkor megadja azt a nyitottságot, hogy rá tudjunk kérdezni a szituáció olyan alapvető pilléreire, ami megkérdőjelezi önmagát a dilemmát. Segít rákérdezni, hogy miért, hogyan, és hogyan lehetne ezt egészen másképp? Lépjünk hátra egy lépést, nézzünk rá az egészre máshonnan. Ez szerintem egy kifejezetten praktikus mellékhatás, ami kialakul ezzel a gondolkodásmóddal.”
Az elmélkedés tehát egy fontos feltöltődési eszköz, de Levente egyáltalán nem nevezhető remetének. Sőt, megcáfolja, hogy az informatika magányos szakma lenne. Nagyon szeret emberekhez kapcsolódni, a tanítás az inspiráció forrása számára, és elmondása szerint rengeteget tanul azáltal, hogy tanít.
„Az informatikai projektek sikere a projekt résztvevői közötti kommunikáció minőségén múlik. A technikai témákban azt értékelem, hogy megkövetel egyfajta precizitást. Programozni nem más, mint egy rettenetesen buta gépnek magyarázni valamit nagyon pontosan.”
Perspektíva tágítás és együttműködés
A nyitottság és egzaktság tehát elengedhetetlen ebben a szakmában. Más emberek nézőpontjai mindig új lehetőségeket és utakat mutathatnak, ezért fontos, hogy ne becsüljük alá a dolgok komplexitását. Eddigi pályafutása egyik legnagyobb tanulságként azt említi, hogy milyen erős a csábítás, hogy egyszerű, gyors válaszokat keressünk az élet kérdéseire. Örök alapelvének tartja, hogy kételkedni kell abban, ami nagyon működik vagy éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem.
„A kooperáció megéri. Nem egy irracionális tevékenység vagy fogcsikorgatva hozott áldozat, hanem egy okos és hasznos stratégi. Bár önzőnek lenni rövid távon sokkal kifizetődőbbnek látszik, ha csak egész kicsit is tágítjuk az időbeli vagy térbeli horizontot, és nem csak a holnapra, de a holnaputánra is tekintünk, akkor már nem az.”
Megkérdeztük Leventét arról is, hogy szerinte mi segít a legjobban személyes horizontunk tágításában. Hogyan lehet térben és időben hosszabb távon tervezni?
„Stop being the target. Annak a felismerése sokat segíthet, ha ráeszmélünk, hogy nem minden rólunk szól. Kezeljük a dolgokat a helyükön, és ez lényegesen átértékeli, hogy mennyire kell mindent rettenetesen nagy műsorrá fújni.”
Annak ellenére, hogy Levente mennyi fontos szakmai és személyes eredményt ért el, mégis alázatos és végtelenül humoros stílusban mesél arról, hogy milyen nagy mértékben köszönheti sikereit az őt tanító és segítő közösségnek, barátoknak. Munkájával kifejezetten szeretné feltölteni az úgynevezett humán és reál világok között mesterségesen ásott szakadékot.
„Szerintem gondolkodás van. Vannak különféle gondolkodási stratégiák, strukturáltabbak és kevésbé strukturáltak, de nincs olyan, hogy humán és reál.”
Hozzászólások