Monostori Brigitta, szervezetfejlesztő, coaching pszichológus, team-coach szakértőnk írása

Mikrodöntések, stratégiai döntések, napi 35 000 döntés, döntési fáradtság – gyakran esik szó róla, és  egyben élő tapasztalat is, hogy a napi döntési terhelés hogyan meríti le az energiaháztartásunkat. A mentális fáradtság aztán megtépázza önfegyelmünket, önirányítási képességeinket, és hopp, egy kései órán a családi csokiszéf fosztogatóiként tekinthetünk magunkra… Ismerős, ugye? 

Nézzünk most másként a döntésekre! A döntések nemcsak viszik, hanem vissza is hozzák az energiát az életünkbe. Felforgató változások közepén, krízisben vagy épp a kiégési folyamat valamely előrehaladott fázisában érezhetjük úgy, hogy el sem tudjuk képzelni, miből nyerünk erőt a folytatáshoz. Tudjuk, hogy szárnyra kéne kapnunk, főnixmadárként éledni újjá bénultságunkból, valahogy vissza kellene találnunk az útközben elvesztett motivációnkhoz, de a pillanatban inkább csak a súlyokat érezzük, a reményeinkkel kevéssé vagyunk kapcsolatban. Jó esetben valaki jelzi ilyenkor, hogy egy megújulási lehetőség kapujában vagyunk. OK, de hogy jutunk túl azon, ami most van, és a továbbiakhoz honnan nyerünk energiát? 

Coachingban jelentős figyelmet fordítunk az erőforrások felkutatására, sokféle technikával megtehetjük ezt. Legjobban mégis azt élvezem, amikor az átmeneti megtorpanás után újra használni kezdjük a „döntési izmainkat”. És ehhez nem kell nagy dolgokra gondolni, lehet mikrodöntésekkel is kezdeni. Ahogyan az edzésen is nő a mozgástartomány az ismételt gyakorlatok, a fokozatosan emelt terhelés hatására, úgy tér vissza a kompetenciaélmény és az önirányítási képesség, azaz: megjelenik, majd exponenciálisan megugrik az energiaszintünk, a meghozott döntések nyomán energia szabadul fel. Tapasztalatból tudom, de újra és újra revelatív élményekkel ajándékoz meg az ügyfeleimmel végzett munkában, ahogy rácsodálkozunk a lendületre és a tetterőre, ami egyszer csak visszatért. 

Hívjuk ezt reziliens működésnek is; másoknak ismerős lehet a krízistámogatás területéről: az elsődleges segítség, amit elakadásban másnak és magunknak is adhatunk: strukturáljuk az előttünk lévő időszakot. (Lehet, hogy csak a következő napot.) Mi fog történni, mit fogunk tenni? Ez valójában a befolyásolási körünkön belül meghozott döntések sorozata.  

Segítő kérdések önmagamhoz ilyenkor:

• Mire tudok most hatással lenni?
• Hogyan akarok hatással lenni?
• Ennek érdekében holnap mit fogok és mit nem fogok csinálni?

Ahol látszik egy vagy két lehetőség, ott biztosan van több is. Így nyithatjuk ki magunk számára a döntési teret, növelhetjük meg a befolyásunkat saját sorsunk felett és hozhatjuk vissza fokozatosan az önirányítottság és a kontroll élményét akkor is, amikor külső hatások (és/vagy a kimerülés) jelentősen átírják a jövőről korábban alkotott elképzeléseinket, látszólag tőről metszik korábbi motivációnkat. 

Ismerd meg, hogy miként dolgozunk vezetőkkel!

Vezetők fejlesztése